jpnt

  Egész nap az járt a fejemben, hogy munka,munka, munka.

  Amikor felkeltem, amikor munkába mentem, amikor a munkából jöttem, egyre csak , szüntelenül, megállás nélkül, mintha csak egy fülbemászó refrén volna "munka, munka, munka".

  Nem az járt a fejemben, hogy ötven ezer forint nyeremény, nem, hanem munka, munka munka.

  Ki érti ezt?

Valószínűsítem, hogy ma ezek az utolsó lejegyzett szavaim.

De lehet, hogy tovább pötyögöm majd a betüket és megállíthatatlanul írom és írom a blogokat. Talán munkamániás leszek. De az is lehet, hogy most befejezem a szövegelést és ki tudja, talán soha többet nem lépek be és nem írok a munkával vagy esetlegesen mással kapcsolatban.

Bármi lehet.

A helyzet az, hogy szórakoztat a "blogolás". Nagyon belejöttem, hogy immár sorban a negyedik blogomat (azért még ízelgetem a szót) írom. Élvezettel rovom a sorokat, ujjaim örömmel pötyögik be nem túl mélyen szántó gondolataimat. Igazából nem is gondolatok ezek, hanem az ujjaim öntudatlan száguldása.

 Jó kis munka, nem? Amikor az agy pihen, helyettük más végzi a munkát.

Igen, munka. Hiszen ez a címszó, ezért pötyögök, ezért blogolok?!

Blog?! Igazából azt sem tudom mi az. Egy biztos, ha ez az, akkor ez, illetve kettővel ezelőtti poszt(?!)(ez is idegen szó számomra) volt -emlékezetem- szerint az első blogom. Hűha ! Ide is eljutottam.

Ügyes vagyok ! Vállon is veregetem magam, hiszen végre, nagy nehezen sikerült ! Sikerült ringbe szállnom ! Mármint a nyereményért, amit a reblog kínál- remélhetőleg tálcán. Az előbbi bejegyzésemkor még bosszús voltam, most pedig elönt a sikerélmény. Hurrá.

Szóval munka. A munka = sikerélmény.