jpnt

  Kávézom, este fél kilenckor. Normális ez?

  Volt egyszer, hol nem volt, Magyarországon, hol máshol?

  Régi, kopott, házak de tiszta porták jellemzik a kisváros lakótelepét. Történt egyszer, hogy az egyik utcában megjelentek a kotrógépek. A lakók egymást kérdezték, hogy mi történik, miért vannak itt a kotrógépek. Senki nem tudta, míg nem az egyik ház lakója elárulta, hogy tudja a kotrógépek titkát. Elmondta szomszédainak, hogy azért vannak ott kotrógépek, hogy kiássák a földet, amelybe új beton villanyoszlopokat helyeznek. A szomszédok bólogattak, egyetértettek abban, hogy milyen jó, hiszen fejlődik a lakótelep. A régi fából készült villanyoszlopok megérettek  a cserére. Szó szót követett és a jól értesült lakó kikotyogta, hogy az új betonoszlopok az utca másik oldalára kerülnek, nem pedig oda, ahol a jelenlegi oszlopok állnak.Ezen meglepődtek a lakók és ez már nemigen tetszett nekik, hiszen semmi bajuk nem volt az oszlopok jelenlegi helyével. A nemtetszés morgolódásba ment át, amikor kiderült, hogy a villanyoszlopok cseréje nem végig lesz az utcán, hanem csupán pár házat érint az oszlopok áthelyezése az első útkereszteződésig történik meg. Úgy néz majd ki, hogy pár ház előtt az utca egyik oldalán lesznek az új betonoszlopok és tovább az utca hosszában maradnak a régi felén a régi oszlopok.

  Miután a jól értesült lakón kívűl senkinek nem tetszett az elképzelés a lakók egyike ismerte a képviselőjük telefonszámát, felhívta és kérte, hogy jöjjön el az utcába, mivel gondjuk van a telepítendő villanyoszlopokkal.

  A képviselő megérkezett, tudott a villanyoszlopok telepítéséről.A felháborodott lakóknak elmagyarázta, hogy ez a modernizáció és ez a haladás. A másik oldalra való telepítést is megmagyarázta, a tervezőkre hivatkozott és tájékoztatta a lakókat, hogy azok így találták praktikusnak. Hogy miért csak pár házat érint a csere? Nincs pénz a teljes utcára. A lakók legyintettek. Tudomásul vették, beletőrődtek, hogy úgyis úgy van, ahogy fenn eldöntik, ők kicsik ahhoz, hogy beleszóljanak az ilyen dolgokba.

  A lakók lassan hazamentek, ki fejcsóválva, ki legyintve, csupán egy maradt ott a képviselővel. A képviselőn látszott, hogy mennyire büszke magára,hiszen ékesszólásával meggyőzte az embereket. Az utolsó képviselővel maradt lakó próbált érvelni . A képviselő nem is figyelt az érvekre, hanem kérte a lakót, mutassa meg melyik az ő portája. Az meg is mutatta , habár nem értette , miért is kérdezte ezt a képviselő. A kapu húsz- huszonöt centivel kinnebb volt helyezve, mint a szomszédok kapuja. A képviselő a tulajdonos felé fordult és emelt hangon kérdezte, hogy van-e engedélye a kapu ily módon való kihelyezéséhez. A tulajdonos meglepődve válaszolta, hogy az előző tulajdonosok egyike helyezte annyira ki a kaput, neki pedig semmi köze hozzá. A képviselő elmondta, hogy ebből még baja eshet, utána fog nézni miért is van kinnebb a lakó kapuja. A lakó megértette, hogy nem kell tovább firtatnia az oszlopok telepítését, ezért megköszönte a képviselőnek, hogy eljött tájékoztatni és elköszönt.

  A képviselő megnyert egy újabb csatát, elégedetten munkába indult. A kocsmába ment. Ott tartotta a fogadóórát.

  Az újságírás úgy gondolom könnyű munka. Vagy mégsem?

  Miért lenne nehéz? Hiszen az újságíró csak leül a székre, talál valami témát és máris lejegyzi. Ezzel végzett is a munkájával. Nem kell kapálnia, vagy nehéz kalapácsot emelgetni, neki elég egy tollat fogni,- mit mondok?!-   gépelnie kell csupán és ennyi. Megeröltető? Nem ! Semmiképpen.

  Olvasom a napilapomat , amelyben van egy cikk, ahol az újságíró mondja el saját véleményét. Más-más napon más más újságíró írja a cikket. Szóval cserélődnek a cikkírók, változó a téma és mégis szinte kivétel nélkül ostobaságot írnak a cikkben. Az esetek kilencven százalékában politikai témát érintenek. Érdekes módon a cikkekben leírt vélemények szöges ellentétben állnak az emberek többségének a véleményével. 

  Megértem, ha egy újságíró véleménye külömbözik a többség véleményétől. Azt is megértem, ha az újságírók egy(vagy akár nagy) részének, külömbözik a véleménye az emberek többségétől. Na de,hogy az összes újságíró véleménye külömbözzön a többségtől egy kicsit meredek.

  Nem akarok feltételezésekbe bocsátkozni. Lehet véletlen(haha), lehet , hogy az újságíró értelmiség másként látja a világot, de lehet, hogy a lap vezetői ezt az irányt mutatták nekik.

  Igazából mindegy az ok. A lényeg, ha úgy írnának , ahogy a többség szeretné, akkor ellentmondanának főnökeiknek, vagy netalán saját meggyőződésüknek, tehát nem járnának jól. Ha meg így írnak, akkor valószínűsíthető, hogy a többség e-mail-ekkel bombázza őket néha nyomdafestéket nem tűrő szavakkal.

  Lehet, hogy mégsem olyan könnyű munka az újságírás.

  Nézem a focit, a röplabdát, a kosárlabdát, az úszást, a futást, a távolugrást, a rúdugrást és megannyi más sportot. Néha nézem azt, is , amelyik munka mellett végzi élvezetes vagy néha kevésbé élvezetes tevékenységét. Ha a képernyőt nézem, akkor általában az úgynevezett elit sportot nézem.

 Sportot? Sportolókat? Nem! Munkát nézek meg munkásokat.

Hiszen fizetést kapnak.

  Lendületben vagyok, de megint hívtak telefonon. Úgy tűnik, ma népszerű vagyok.

   Ha már telefon. Kávézgatok. Mellettem egy középkorú hölgy hasonlóan iszogatja feketéjét. Megszólal a hölgy telefonja. Kiderül- mivel széles körben tájékoztat mindenkit- , hogy fia főnöke hívta. Miután kinyomja a telefont, szentségel. Emlegeti a fiát , pontosítok, szidja folyamatosan a gyereket, miközben pofozást, verést, agyonverést emleget. Kiderült, hogy a gyereke főnöke hívta, azért, mivel a fia nem jelent meg a munkahelyén. A fiú nem hívta fel a főnököt és nem jelezte semmilyen formában, hogy késik, vagy nem megy munkába . A főnök hiába hívta az asszony fiát, mivel az nem vette fel. Ezért kénytelen volt az anyját hívni, hátha az tud valamit.

  Az asszony hívta a fiát, de annak nem akaródzott felvenni a telefon. Az anya mérgelődött, miközben a körülötte lévő embereken siklott bosszús és tanácstalan tekintete. A fiú végre megszánta az anyját és felvette a telefont.

  Kiderült, hogy nemsokára a munkahelyén lesz. Hogy miért késett?Egyszerű. Fodrásznál volt. A spéci haj fontosabb, mint a munkahely.

  Éljen a munka!

  Gondolatom elszállt,legalábbis részben. A telefon ugyanis azért van, hogy beszéljek . Mivel megcsörrent, éltem a modern kor vívmányával és váltottam pár szót.

  Szóval munkasprint. Miért is ezt kell beírni? Azt juttattja eszembe, hogy rohanás a munkába. Sprintelni a munka felé. Pedig a munka megvár. Garantáltan.

  A szó itteni használatának oka legyen racionális, vagy irracionális, mindenképpen gyakori.

  Munkasprint.